ki mondja meg mikor cselekszünk jól?egyáltalán mi az, hogy jól cselekedni?elég szubjektív ez a fogalom...
ne mondd ki azt, amit gondolsz? ez jó? valamikor egy-egy kegyes hazugság csak, hogy ne legyen perpatvar? vagy inkább ösztönösen kéne cselekedni és minden pillanatban őszintén élni? az elvárásoknak kell megfelelni? vagy néha szembekerülhetünk velük? azt kell tenni amit a barátok mondanak? mikor, hogy...
nem lehet mindenkinek a kedvében járni. nem lehet úgy lépni sose, hogy mindenki boldog legyen...sose.
nincs jó, se rossz, se semmilyen, az akkor válik el, hogy épp abban a helyzetben mit teszünk...és milyen reakció fogad..és az idő, hogy viseli...
egyedül lenni jó. néha. egy ideig. élvezni a szabadságot...élni. igazán nagy betűvel. de egy idő után elveszünk és elkezdünk lefelé süllyedni a mélybe. elvesznek az érzelmeink, az ítélőképességünk. elnyel minket az, amire eddig azt hittük, hogy mi irányítjuk, de nem...mire már feleszmélünk már a kezében vagyunk..sodor és megszokjuk..végül már ki se akarunk szállni. azt hisszük ennyi jár, de ez nem így van, mert körülöttünk mindenki látja, hogy többet érdemelsz, de te beletörődtél, együtt élsz vele és már megeröltetőnek érzed, hogy tegyél valamit azért, hogy kiszállj ebből a forgatagból. nem teszel. ez jó?
hazugságot megtudni szörnyű érzés. letaglózó. talán nincsenek is rá szavak..hányinger..és olyan ütemben érzed összeomlani a körülötted lévő világot, hogy nem tudsz gondolkodni. mondod, ami jön, teszed, amit nem gondolsz át, csak csinálod, mert akkor úgy érzed. viszont rájössz pár nap múlva, hogy mégse az volt a helyes út és megbocsátasz. minden megy tovább és boldog vagy...de meddig? nem lesz több, elmondod. ez jó?
elhagyni a barátodat egy buliban szó nélkül. ott a semmi közepén. ő meg csak áll, hogy most mi is van igazából? szeret. nem szeret. ha igen, akkor ezt miért tette? ha nem, akkor miért mondta, hogy szeret? majd mikor kitisztul a kép rájössz, hogy ezt nem így kellett volna...bocsánat. ez jó?
másfél hónappal a szakítás után összejönni egy olyan emberrel, aki anno iszonyatosan megbántott és megígérted, hogy soha többé nem teszel ilyet...de az idő rárakódott és így egy év után már nem is érzed azt a haragot, ami akkor széttépett belül...nem pótembernek keresed, csak jön...mert talán most kell ennek megtörténnie és belemész. próbáljuk meg. ezzel viszont rohadt nagy port kavarsz. ez jó?
ezt a kérdést senki se fogja megválaszolni...nekünk kell rájönnünk, minden egyes tettünk után, hogy jó volt-e...lehet, hogy a túlzott agyalás sem segít mielőtt cselekszünk, de lehet, hogy épp kapóra jön, ha átgondoljuk a dolgokat.
ha viszont mindig feltennénk ezt a kérdést magunkban sose lépnénk, mert nem mernénk. sose követnénk el hibákat, nem lennének boldog pillanataink, nem élnénk. minden ott lenne a fejünkben, hogy mi lett volna ha...ezt és ezt teszem. de nem tettem...és már késő.
túllépek. merek. teszem.
