nem, nem magamnak, ennyire azért nem vagyok önző...
lábreszketések lassan jönnek, másfél hét és megint beindul a szokásos időszak. tudodmi. inkább le se írom. terveztem, ötlöttem, törtem a fejem, számoltam, naptárat vettem, beírtam, átfirkáltam, megint beírtam, nyilaztam- hátha most más lesz. a remény hal meg utoljára- csak, hogy ezzel a gyönyörű közhellyel éljek. nos a 3/3-nál talán már a remény se segít...de még nem, nem tartunk ott..
estem, nagyot, bele valami mély gödörbe- de ezt most mind jó értelemben. csak nehogy be is temessenek, de érzem, hogy nem így lesz..holnap öt hónap, suhan az idő és semmi se változik, vagyis csak belül, mert az a bizonyos érzelem csak erősödik, erősödik és erősödik. így kell lennie?
dream,
send me a sign,
turn back the clock,
give me some times,
I need to break out,
and make a new name,
let's open our eyes ♥
