egy kis egyveleg, hogy jó legyen az év vége - csak visszafogottan

az év legjobb zenéi - vagyis számomra !lássuk, vagy inkább halljuk ?

mivel eddig se tagadtam, hogy coldplay-fan vagyok..
ez a 2011-es MYLOXYLOTO albumuk igazán ütött, bár csak egy-két számot kaptak föl a rádiók, azért nem csak ezek brillíroztak...



bár még 10 coldplay számot posztolhattam volna, de megígértem magamnak, hogy épp, hogy csak belekóstolok a 2011-es zenei palettába...megpróbálom visszafogni magam..
mint minden évben jelennek meg új arcok a zenei szférában, közülük válogattam pár olyan számot, amik igazán belopták magukat a fülembe, meg persze a szívembe, íme:



















talán ő az aki a legnagyobbat robbant..bejött neki, jól csinálja és igen van valami a hangjában, amit ha meghall az ember, akarva akaratlanul kirázza a hideg..Adele



tekerjünk tovább..vannak a "régi motorosok", akik már jópár éve koptatják a színpadot, de még mindig elő tudnak állni valami igazán felkavaróval..








persze nem csak a nemzetközi vizeken hozott ilyen jó termést az ez évi zenetőke, hanem a magyar hallgatóság fülét is behálózta jó pár neves és nem neves- de feltörekvő hángöri zenekar..
tapsot a magyar underground gárdának !








































örvendezzük,örvendezzük, de még nincs vége a sornak..
talán mondhatom, hogy a legnagyobb robbanást a hazai pályán a punnany massif hozta..shen kick..hétvégére..aztán kijött a sun kick lemez és mindenki oda meg vissza volt értük.már-már kicsit kommersszé vált a koncertre járás, mert mindenki ott csápolt, de azért a rendbenman-wolfie-meszi brancsot sose lehet megunni..ha szomorú vagy azért ha vidám vagy azért, ha szerelmes azért, ha utálsz azért. maradjunk a lejárt, de talán az egyik legjobban összerakott számuknál, amit hetekig kerestem égen-földön-vízen-youtubon, miután egyszer véletlenül meghallottam az mr2n..nem is szaporítom a szót, csak élvezd.




és persze vannak feloszló, visszatérő és átalakuló zenekarok, amik nem esnek ki a hallókörből..

igazi elektronikus jazz zenét játszottak, kicsi improval..de vége lett..




bár 2010ben oszlott fel a zenekar, de igazán egy év kellett míg feldolgozta az ember...
a lovasi "köszi"-jénél, nem is tudom mi fergetegesebb, ha egy-egy koncertélményemet számba veszem..ők talán egy generációs fejlődés nagy nagy lovagjai, anyukám is hallgatta, én is megőrültem értük, de egyszer minden út véget ér és ha ők így érezték, akkor így kellett lennie..minden esetre a zene megmarad..




visszatért azonban a pörgőnyelvű, mindig újat mutató bérczesi..jól tette én azt mondom..



első hallásra talán ennyi...
talán túl sok is, de az biztos, hogy kényeztetően hat a hallószervekre !

viszhall !

nocsaaak - mert az illem megkívánja

Nos december 31.

úgy érzem, most el kéne köszönnöm ettől az évtől, hát csőő.
ennyit ért, talán ha így hirtelen megkérdezné valaki, hogy hány boldog pillanatot hozott ez az év akkor úgy egy jutna eszembe, najó kettő a róma 4esem, talán több is ha jobban megerőltetem a kicsi agyacskámat..
az első maradjon titok- de az nem is igazán pillanat, 6hónap..
mi is volt a legrosszabb ?ebből már talán több van..bőség zavarában szenvedek, de ebből is talán kettő volt ami annyira megrázott...

amúgy egész jó évet zárhatok: eddig egy vizsgám van meg, DE nem csapnak ki EGYELŐRE a suliból, van közösség, van élet, van család, van kaja, van ruha, van ital, van szórakozás...volt egy szörnyű kapcsolatom, megtudtam, hogy nem létezik a télapó és, hogy a valóvilág jó agyleszívó, új lakásba költöztem, szeretettem egy kedves lakótársnőre- no nem mintha az előzők ne lettek volna azok- nőiesedtem, megtanultam főzni, eltűröm a kajavásárlást- de csak ha én vásárolok magamnak- még mindig rendetlen vagyok, de fejlődtem, vettem egy ágyat, találtam magamnak egy barátot, még mindig nem szoktam le a rossz szokásaimról, rájöttem, hogy talán mégis ideillek a jogra, megtudtam, hogy baromi sokat tudok aludni, talán már nem vagyok olyan lusta, türelmesebb lettem, és megtanultam, hogy hogy..őőő nem tudom, de biztos volt még sok dolog ami változtatott..persze azért annyira mégsem.

amióta bekerültem az egyetemre, azóta talán minden ilyen happy ünnepet kicsit tompábban élek meg..legyen az húsvét,karácsony, új év..talán azért mert ezek nagy része a vizsgaidőszak kellős közepére esik- mert miért ne..úgy utólag esik le minden..

de nem ez a lényeg, még mindig az a bizonyos év utolsó napja a téma..
mindenki annyira várja az új évet minden évben, mintha megváltás lenne..azt hiszik az emberek, hogy ahogy az a bizonyos óra éjfélt üt és a naptárt egy évvel későbbre állítjuk, és ott a január 1., minden az elmúlt egy évben történt esemény kitörlődik az emlékezetünkből- ha nem is minden, legalábbis a rossz.
lehet, hogy ünneprontó leszek, de ez nem így van. attól még, hogy új évet kezdünk, nem tűnik el az a rossz ami megtörtént velünk a múlt évben, nem fog az agyunkból és a szívünkből kitörlődni, persze ez valami olyasmi, mint a felszínes barátságok..arra jó, hogy élvezzük, amikor meg a trutyi jönne akkor már becsukjuk a szemünket, nehogy belemenjen..igen, valami ilyesmi..
én sajnos nem tudom ezt tenni, lehet, hogy túl negatív vagyok és semminek nem tudok örülni...ez van.
nem érzem se rosszabbnak, se jobbnak, hogy évet váltunk, nem érzem, hogy majd tiszta lappal indulunk, nem érzem, hogy bármi más lenne...megy tovább minden..


nem fogok sírni, talán örülni egy picit, de csak azért, mert mindenki örül és ez valahogy átragad rám is, viszont egyet tudok...valakit éjfelkor életemben először biztos meg fogok csókolni <3

u.i.: de azért mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok !szeressetek.igyatok.egyetek.legyetek boldogok.sírjatok.sikeresen vizsgázzatok. gazdagodjatok és minden ami belefél ebbe a három szóba, hogy 'boldog új év'...: ]

az év dala...huh, adjatok gondolkodási időt..

a legjobb !

minden összedől

annyira elegem van, egyszerűen én erre képtelen vagyok, nem tudom, tiszta sötétség az egész. sajnálom...

több hét tanulás, kiborulások hada...

és most itt ülök, és nincs semmi a fejemben - én legalábbis teljesen így érzem.
holnap meg újra egy kudarc.
kell ez ?

rainy day

először is nagyon köszönöm az apró névnapi köszöntéseket ! még annál is jobban köszönöm két embernek, jaj és a szombati kis összejövetelt is, ilyen névnapom se volt még...

brrr

egy meglepetés. letaglózott. az első és egyetlen sms. még most se fogtam föl, inkább később...

szürke nap köszöntött be, amit valaki kedvel, valaki meg menekül előle, de sajnos nem lehet hová..

ágybabújos, melegteakakószürcsölős,romantikázós nap az ilyen- ebből úgy -1 dolog valósult meg ma.

de mindenki másképp vészeli át, az ilyen bőrigázós őszi - télinek, nem mondható - napokat..

Annak ellenére, hogy amúgy néha iszonyatosan megkeserítik az ilyen napok az életünket, még is van bennük valami móka, szépség, vidámság, valami pozitív...

...anno - 3-4 éve -  még talán nem mondta volna senki, de ami késik az nem múlik, és a divat ismétli önmagát..nem egy elhanyagolható kellék egy gumicsizma. sokkal nyugodtabb az ember lelke, ha egy ilyenben lép utcára - én is..

tapicskolhat összevissza, ugrálhat tócsából tócsába, talán még a kedvét is feldobja..

...a fej is jobban szellőzik, ha a kesze-kusza gondolatokról van szó..

..umbrellaregenschirmparapluiesateenvarjoesernyőparapluombrellopraguas..

..bátran kijelenthetem, hogy én azok közé a szerencsétlenek közé tartozok, akik vagy eláznak, beáznak, csurom vizesek lesznek..deeee, hogy is szokták mondani ? nem vagyunk cukorból..nos igen.

..minden szerelmes film elengedhetetlen kelléke..

..nincs olyan ember aki ne szeretné...a nyári eső illatát..

..no rain . no rainbow..

..és még sorolhatnám, hogy hány dalt írtak az égből zúduló esőcseppekről, hány könyvben, filmben vált híressé egy-egy "esős jelenet", meg őszintén...ez az ősz tartozéka, ez a természet rendje, ez az élet alapfeltétele..

egy szó mint száz, ha nem is aranyozza be a napunkat, azért néha mégis szerethető :]

bari - viadal

küzdök, iszonyatosan.
a fejfájással, a felkeléssel, a főzéssel, a tanulással, az elindulással..mondhatjuk azt is, hogy minden egyes nappal.
miért ?
fogalmam sincs..elvileg minden jó. elvileg. mégis annyira nehézkesen megy bármi is.
legszívesebben az egész napot átaludnám és átfetrengeném, nem is kelnék ki az ágyból, nem is ennék, csak, hogy ne kelljen megmozdulnom.
elindulni itthonról. egy egész napon keresztül győzködöm magam, hogy kitegyem a lábam a lakásból. ahogy kitettem, már lépnék is vissza.
idegesítő ez az állapot, nem akarom ezt, de valahogy nem tudom legyőzni
tompaság
talán ez az idő, a hideg, a köd, a szürkeség tapadt ennyire rám, de nem is tudom semmivel lerázni.
reggel az a kis napsütés annyira jólesett, mintha életet lehelt volna belém, de ahogy eltűnt megint elszállt a kedvem..
semmisemmisemmi.
minden nap ugyanolyan, minden nap semmilyen.

egy ember az, aki még valami életet fecskendez belém, de ő se lehet mindig itt, és ahogy eltűnik, érzem, hogy megáll bennem a jókedv, visszaváltok snassz és unalmas módba, és mint egy túlélő számolom vissza vagy épp előre a napokat.. 

szürkeség.

rossz időbeosztás.- de utálom ilyenkor magamat. elcseszett órák- de még a főzést is annak érzem- amik csak úgy potyognak ki az életemből és hagyom hátra őket, egy értelmes tett nélkül. 

most is... egy óra múlva már a barátaimmal kéne csücsülnöm egy füstös fülledt helyen, de belül meg csak ennyit hallok: nenenemenj...

lelkiismeret furdalás- a saját hülyeségeim miatt, mert én nem tudom beosztani az időmet.

abszurd.

brand new day

boldog névnapot !
nem, nem magamnak, ennyire azért nem vagyok önző...

lábreszketések lassan jönnek, másfél hét és megint beindul a szokásos időszak. tudodmi. inkább le se írom. terveztem, ötlöttem, törtem a fejem, számoltam, naptárat vettem, beírtam, átfirkáltam, megint beírtam, nyilaztam- hátha most más lesz. a remény hal meg utoljára- csak, hogy ezzel a gyönyörű közhellyel éljek. nos a 3/3-nál talán már a remény se segít...de még nem, nem tartunk ott..

estem, nagyot, bele valami mély gödörbe- de ezt most mind jó értelemben. csak nehogy be is temessenek, de érzem, hogy nem így lesz..holnap öt hónap, suhan az idő és semmi se változik, vagyis csak belül, mert az a bizonyos érzelem csak erősödik, erősödik és erősödik. így kell lennie?

dream,
send me a sign,
turn back the clock,
give me some times,
I need to break out,
and make a new name,
let's open our eyes ♥

feelings for each days

megkérdezetlen válaszok - a változás kell

Mi?
Hogy?
Miért?
Meddig?
Egy film..
Most kell..
Szeretem..
Ameddig a szívem bírja..

Írok..végre..megint..Visszatértem- Oh nagy szavak egy kicsi lánytól, de annyira jó érzés, hogy nem egy rossz érzés indította ezt végre el bennem, hanem egy kellemes, meleg érzés. Talán kevés ilyen bejegyzésem van, és talán az a kevés se volt ennyire őszinte..Nem éreztem még ilyet..Komolyan. Nem bizonygatom, bizonyítok..
Nem az érzést szeretem, tudom, érzem, annyira zavarosan indult minden, és ahogy szállt el a köd, kirajzolódott valami kellemes, valami annyira más...Eddig mindig fordítva volt, beleestünk, eltűnt az érzés...Azt hittük, azt hittem így kell lennie..Egy embert nem lehet egyik napról a másikra megszeretni. Megkedvelni lehet, szimpatikusnak találni, lehet, de megszeretni nem. Rosszul haladtam fölülről lefelé...Ez volt a gond..És mindig azt hajtogattam: ez most más lesz..Nem mondom, hogy most más lesz..Talán nem..talán igen.
Belecsöppentünk egymás életébe, de nem szálltam el, nem akartam elszállni, talpon akartam végigvinni az első két hónapot, próbáltam...Reálisan, földhözragadva, nem kellett az a rózsaszín köd..Nem akkor kell a rózsaszín köd..Utána kell...
Kapcsolatban megismerni a másikat a legkockázatosabb, egy éjszaka után..A semmiből..Pláne, hogy egymás életébe ugráltunk..Rögtön a másik ágyában kezdeni...Mégis kijelenthetem lassan 4 hónap után, hogy nem múlt el..Vagy fogalmazhatok másképp is..Egyre erősödik.
Annyi minden változott egy év alatt. Én is.
Nincs már "hűűdejóvégrehazamegyek!", minden egyes hazamenetel a család miatt történik. Elvesztettem a fonalat, kiestem a pesti létből, felszívódtam, nem hiányzik. Viszont akárhányszor itt kell hagynom ezt a kis mediterrán várost a szívem fájdul meg..Mennyire számítanak az emberek, mennyire odakötnek egy-egy helyhez..Nélkülük se Pest, se Pécs nem jelentene annyit, mint amennyit jelentett és jelent. Nem utáltam meg Pestet, csak egyszerűen vártam, vártam, hogy kinek lennék annyira fontos, hogy felkeressen, hogy "szia! mikor jössz haza?találkozzunk!". Jóformán senkinek...Egyetlen ember tartott ki mellettem, de tőle talán mondhatom, hogy elvártam, amennyi történésen átmentünk már..Ez a "kis" távolság nem fogja megszakítani a kapcsolatunkat..

Szeretem ezt.
Szeretem őt.

nincs az az ihlet-ennyi jár

köszöntő, nyitó- csak semmi nyálaskodás

Ismét az éterben.
Mennyire jó érzés tud lenni, amikor újra kinyitod ezt az icipici ajtót az életedben, ahová csak te léphetsz be.. Nem is tudom, hogy eddig hová tüntettem el, de nem is ez a lényeg, most új lappal- bár a régi hiányozni fog- és új erővel-az időtől függően- újra írni szeretnék.
Én szeretnék, most már csak be kéne tartani ezt a hozzáállást..

Most viszont még hívogat az ágy..

álomkór !

üdv újra!



voltam: http://rbary.freeblog.hu/