2011. október 28., péntek

megkérdezetlen válaszok - a változás kell

Mi?
Hogy?
Miért?
Meddig?
Egy film..
Most kell..
Szeretem..
Ameddig a szívem bírja..

Írok..végre..megint..Visszatértem- Oh nagy szavak egy kicsi lánytól, de annyira jó érzés, hogy nem egy rossz érzés indította ezt végre el bennem, hanem egy kellemes, meleg érzés. Talán kevés ilyen bejegyzésem van, és talán az a kevés se volt ennyire őszinte..Nem éreztem még ilyet..Komolyan. Nem bizonygatom, bizonyítok..
Nem az érzést szeretem, tudom, érzem, annyira zavarosan indult minden, és ahogy szállt el a köd, kirajzolódott valami kellemes, valami annyira más...Eddig mindig fordítva volt, beleestünk, eltűnt az érzés...Azt hittük, azt hittem így kell lennie..Egy embert nem lehet egyik napról a másikra megszeretni. Megkedvelni lehet, szimpatikusnak találni, lehet, de megszeretni nem. Rosszul haladtam fölülről lefelé...Ez volt a gond..És mindig azt hajtogattam: ez most más lesz..Nem mondom, hogy most más lesz..Talán nem..talán igen.
Belecsöppentünk egymás életébe, de nem szálltam el, nem akartam elszállni, talpon akartam végigvinni az első két hónapot, próbáltam...Reálisan, földhözragadva, nem kellett az a rózsaszín köd..Nem akkor kell a rózsaszín köd..Utána kell...
Kapcsolatban megismerni a másikat a legkockázatosabb, egy éjszaka után..A semmiből..Pláne, hogy egymás életébe ugráltunk..Rögtön a másik ágyában kezdeni...Mégis kijelenthetem lassan 4 hónap után, hogy nem múlt el..Vagy fogalmazhatok másképp is..Egyre erősödik.
Annyi minden változott egy év alatt. Én is.
Nincs már "hűűdejóvégrehazamegyek!", minden egyes hazamenetel a család miatt történik. Elvesztettem a fonalat, kiestem a pesti létből, felszívódtam, nem hiányzik. Viszont akárhányszor itt kell hagynom ezt a kis mediterrán várost a szívem fájdul meg..Mennyire számítanak az emberek, mennyire odakötnek egy-egy helyhez..Nélkülük se Pest, se Pécs nem jelentene annyit, mint amennyit jelentett és jelent. Nem utáltam meg Pestet, csak egyszerűen vártam, vártam, hogy kinek lennék annyira fontos, hogy felkeressen, hogy "szia! mikor jössz haza?találkozzunk!". Jóformán senkinek...Egyetlen ember tartott ki mellettem, de tőle talán mondhatom, hogy elvártam, amennyi történésen átmentünk már..Ez a "kis" távolság nem fogja megszakítani a kapcsolatunkat..

Szeretem ezt.
Szeretem őt.